Három hónap elteltével…

 

Mindenki óva intett a biciklis közlekedéstől, mivel a tőlünk megszokottól jelentősen eltérő szokások szerint működik itt a közlekedés. Nehéz szinte lerajzolni is, mi történik egy kereszteződésben akkor, amikor a lámpa zöldre vált, ugyanis a kanyarodó autónak Kínában elsőbbsége van, ezért mikor zöld a lámpa, akkor a gyalogos és a biciklis jobban teszi, ha el sem indul, mert jobbról-balról veszély fenyegeti. Biciklivel balra kanyarodni pedig kész adrenalin bomba, és megfigyelések szerint a piros lámpa biztonságosabb az áthaladásra. Először is, balra kanyarodom, de szemből is érkeznek autók, jobbról és balról is kanyarodnak autók, akiknek erőviszonyok alapján elsőbbsége van. Leírni alig lehet azt az érzést, ami ilyenkor az ember hátán futkos.

A bicikli sáv elég gyakori itt Sanghajban, különösen Pudongon, és így biztonságosan elszeparálva lehet élvezni a külön sáv okozta örömöket. Vigyázni kell azonban itt is, mert szemből is érkezhetnek, keresztbe is mozoghat egy motor, átkelőn is elüthet a taxi, busz, ők egyébként nem tudnak megállni. Nagyon mérgesek is, mikor integetsz nekik, hogy zöld a gyalogos lámpa.

Biciklire felkerekedve meg lehet nézni a város különböző pontjait, átmenni Pudongról a Puxi oldalra komppal elég nagy élmény. Ezt meg is tettük, fantasztikus élményekkel gazdagodtunk. Láttunk nagyon régi házakat, sikátorokat, nénit, aki szövöget, vagy mosogat a nyílt utcán, a gettóban sport autót parkolni a ház előtt, mindezt le is fotóztam, mellékelem.

A taxival közlekedés is egy élmény. Sokszor hosszú percekig tart, amíg az ember talál egy fogékony sofőrt, aki elviszi, aztán sokáig kell ismételni az utcanevet, mert nem értik meg, majd az imádkozás következik egészen hazáig, mert a sofőrök általában azt gyakorolják, amitől gyalogosként is rettegek. Ehhez még jön a látványos és hangos híres kínai nyálkiválasztás, amit a pekingi olimpia alatt is próbáltak visszaszorítani. Jó tanács: az ablakot mindig húzd fel a taxis mögött. Csak mert kíméletlenek.

A metró: hallja az ember, hogy ez a világ legnagyobb- nem legnagyobb, édes mindegy városa, ahol olyan tömeg van a metrón, amit az emberfia elképzelni sem tud. Csúcsidőben járok kínai órákra, és hogyha bekerülsz az áramlatba –mást nem igazán tudsz csinálni- akkor egyszer csak a hatalmas tömeg közepén találod magad, ahol csak toporogva előre tudsz mozogni, amerre a tömeg visz, ahol jobb, ha nem pánikolsz, semmi értelme, mert áttaposnak rajtad, inkább ki kell bírni, míg feljutsz levegőért, ott ráér egyet sikítani. Itt nem szól rád senki mogorván, ha letaposod véletlen, de elnézést sem kér, nyilván ez a napi rutin.

Megosztás a facebookon